Barkóczi Beáta

 Személyre szabott coaching

 Személyre szabott coaching

Barkóczi Beáta

Blog

A kihívások...

Avagy:"...Meghívtál, hogy vízre lépjek"

Mindenki életében vannak harcok, nehéz időszakok, hiszen ezek nélkül nem növekedhetnénk, nem fejlődhetnénk, és azt gondolom, nem tudnánk becsülni a jó es szép időszakokat, az értékeket az életünkben. Sötét nélkül nincs világos, bánat nélkül nincs öröm. Amennyire fáj egy kapcsolat elvesztése, reflektál arra, mennyi ragaszkodás és szeretet volt benne a másik iránt. Ezért elkerülhetetlen, hogy megvívjuk csatáink.

Isten a nagy csatákat a legjobb harcosainak adja. Régen mindig azt mondtam, hogy szeretem a kihívásokat. Kerestem is őket. Megmásztam a Mont Blanc-t, Grossglocknert, futottam a félmaratonokat, minden nap edzettem, beleadtam mindent a munkába ütemesen lépkedve felfelé a ranglétrán és mindeközben nem szűntem meg gondolni a szeretteimre, barátaimra, körülöttem lévőkre...mert hiszem, hogy az emberi kapcsolatoknál értékesebb, éltetőbb nincs. 2013 januárjában azt gondoltam életem legszebb időszakát élem, hiszen akkor 5 hónapja átélhettem a csodát: gyönyörű kislányom világra jöttét. Ez a kis lélek bizalmat szavazott nekünk, férjemnek és nekem, hogy életünk része akar lenni és azóta is mosolyba/huncutságba csomagolt boldogság gyöngyökkel ajándékoz meg minket nap mint nap.  

És akkor anyatej leadás céljából készíttetett mellkas röntgenen kiderült, hogy komoly újratervezés szükséges. Nagy tervező vagyok. Racionális és maximalista, kontrolláló típus. Eltervezem a jövőt és a céljaim megvalósulásához tudatosan teszem a lépéseket és nagyrészt elérem amit szeretnék (akarok). Nóri már tanítgatott arra, hogy az újratervezés minden napom rugalmas része legyen, de ez most életem minden területét érintő cselekvést igényelt. A diagnózis gyorsan kiderült, nyirokdaganat. Jól gyógyítható. Ahogy az elmúlt 3.5 év mutatta az én esetemben ugyanolyan makacs, mint én vagyok. De Harcos vagyok és túlélő. Örök optimista. Szerencsére a makacsságomnak sok hátrányán túl van egy nagy előnye is: nem adom fel csak úgy. Felállok, megkeresem mi a jó a legrosszabban is és tovább megyek. Időnként lázadva, elejtve pár könnycseppet, de mégis bízva abban, hogy nem véletlenül kaptam ezt a feladatot. Hiszem, hogy valami csodálatos dolog lesz a vége. Hiszem, hogy a cél elérése mellett a célig jutás ugyanolyan fontos, és nem mindegy hogyan élem meg ezt az időszakot. Mert az példaértékű lehet a környezetem számára, és legfőképp egy olyan túlélő csomagot adhatok Nórinak, amit a saját eszköztárába rakva es kiegészítve saját megoldásaival képes lesz ennél nagyobb feladatokkal is megküzdeni. Bár ne kellene...mégis mindannyiunk életében megvannak a harcok, amiket nem kerülhetünk el. A kérdés az, hogy ebben a helyzetben hogyan élünk. Mert ha visszanézek, elmondhatom, hogy bár a legnehezebb, mégis életem legboldogabb időszaka ez. És hálás vagyok érte. Mert sok pozitív hozadéka mellett megtanított priorizálni és lassítani. Életem szerves, tudatos részévé vált a FLOW élménye. Pozitív jövőképem mellett élvezni a pillanatot, ami csak MOST élhető meg. 
Mert felelős vagyok azért, hogy a MOSTot hogyan élem meg. A döntés mindig az én kezemben van, és ezen áll, hogy mit hozok ki ebből. Döntéseim pedig az objektív tényezőkön kívül jelentősen meghatározzák érzelmeim.
Bővebben...

Barkóczi Beáta